Pszichológus Debrecenben

Nem-specifikus terápiás hatótényezőnek tartják a terápiás kapcsolatot, bármilyen technikánál és módszernél fontosabb lehet. Mivel a terápiás kapcsolat egy emberi kapcsolat, a pszichológus is személyként vesz benne részt. Ezzel kapcsolatban nagyon fontos, amiről Yalom ír: „A szakma művelőjeként a legértékesebb eszköznek a saját reakcióimat tartom. Ha gátlásosnak, dühösnek, elcsábítottnak, becsapottnak, megbabonázottnak vagy bármi másnak érzem magam, ezt mindig komolyan veszem. Fontos információról van szó, amit valahogy hasznosítani kell a terápiás munkában.” (Yalom: Szemben a Nappal, Park Kiadó, Budapest, 2018, 205. o.) „…a terapeuta legértékesebb, legfontosabb eszköze önmaga, ebből következően ezt az eszközt kell tökéletesíteni. A terapeutáknak kimagasló önismeretre van szükségük, bízniuk kell megfigyeléseikben, nagy odafordulással, szakszerűen kell bánniuk a pácienseikkel. (…) Nemcsak abban hiszek, hogy a terapeutáknak éveket kell kellene saját élményű személyes pszichoterápi

"A pozitív terápiás szövetség bármely terápia hatékonyságának előfeltétele. (...) Ha  a páciens, őszinte, bizalmon alapuló kapcsolatot épít ki a terapeutával, ha mindent feltár, mégis elfogadják és támogatják, jelentős belső változás történik. Az ilyen páciens új énrészeket fedez fel magában, amelyeket korábban megtagadott vagy eltorzított. Kezdi értékelni önmagát, a saját véleményét, és nem tulajdonít túlzott jelentőséet a másokénak. Vagyis személyes önbecsüléssé alakítja a terapeuta pozitív visszajelzését. Ráadásul új belső norma születik benne az őszinte kapcsolat minőségére vonatkozóan. A terapeutával megélt bensőségesség belső vonatkoztatási ponttá válik. Mivel tudja, hogy képes kapcsolatok kialakítására, megnő az önbizalma, és hajlandó lesz hasonlóan értékes kapcsolatok kiépítésére." (Yalom: Szemben a Nappal, 2018, Park Kiadó, Budapest, 205. o.) Kép: John Hain, Pixabay

Saját önismereti folyamataimban tettem szert arra a megfigyelésre, mennyivel hatékonyabb a terápiás folyamat, ha értem, miről van szó. Ösztönvezérelt sötétben tapogatózás helyett elkezdtem pszichológiai tudásomat latba venni, hogy stabil horgonyokhoz kössem érzelmeim hullámát és láss csodát, máris több értelme lett mindennek, amit magánemberként a saját személyes életemben megéltem. Hiába kérte a terapeutám, hogy ne olvassak utána a szakirodalomban annak, amin éppen dolgozunk, a tapasztalat azt mutatta, hogy ha elméletben konceptualizálni tudom azt, ami bennem zajlik, sokkal több kontrollom van felette és adaptívabb megoldásokra jutok. És ha nekem segít a tudás, miért ne segíthetne másnak is? Így jutottam el a saját praxisomban a pszichoedukáció jelentőségének felismeréséig. Szerencsére ebben egy elismert pszichoterapauta is megerősített, át is adom bölcs gondolatainak a szót: „Egyesek még napjainkban is csak vázlatosan ismertetik a kezelés módszereit és folyamatát, mert elfogadjá