Pszichológus Debrecenben

Olyan érzés volt részt venni a Brainspotting módszer megalkotójának, David Grand-nek három napos továbbképzésén, mint amikor személyesen töltöttem napokat Leonard Orr Rebirthing táborában. Ezek a kreatív elmék inspirálnak a jelenlétükkel, átlengi őket a módszer szele, de azt csak érezni lehet és nem magolással elsajátítani. Tanulni az első frontvonalas tanítványoktól lehet, akik még többet merítkeztek a mester jelenlétéből, tudáséhes, tanulásra szocializált aggyal fülön csípték a nüanszokat és trükköket, majd azokat srukturált formában továbbadták, leírták, kikutatták, bebizonyítták. Meglehetősen intuitív alkat vagyok, a módszer pedig nagyon is megerősíti a nonverbális ráhangolódás és az ezekből fakadó megnyilvánulások gyógyító erejét. Ugyanakkor megtanultam értékelni a precíz tudás hasznát, és mint az David Grand élő demonstrációiból is átjött: a nem-beavatkozó, nagyon kevés direkt intervencióval járó kísérés mögött nagyon sok elméleti tudás van a test és a lélek működéséről. A módsze...

A traumatikus élmények túlterhelőek, meghaladják az agy feldolgozóképességét. Ezek a (Robert Scaer elnevezésével élve) befagyott "traumakapszulák"  energiát vesznek el az organizmustól és akadályozzák a harmonikus működést. David Grand arra jött rá, hogy a feldolgozatlan emléktöredékekhez hozzá lehet férni megfelelő szempozíciót tartva, ezeket a pontokat nevezte el "brainspot"-nak". A Brainspotting, mint traumafeldolgozási módszer azt a folyamatot segíti elő, hogy az autonóm idegrendszer, amely egyébként is folyamatosan az egyensúly megteremtésén munkálkodik, megtalálhassa ezeket a szabályozott működés útjában álló akadályokat és feloldja azokat azáltal, hogy a rendszer lereagálja a megrekedt energiákat. A test a Brainspotting során erőforrásá válik, amiben egyszerűen csak bízni kell. Ez önmagában gyógyulási élmény a traumatizált áldozatoknak, akik a megterhelő - és sokszor fizikailag is bántalmazó - élmények hatására a saját bizalmukat és kapcsolatukat is elve...

Azért lett az érzelemszabályozás a szívügyem, mert a trauma szétzilálja az egyén önszabályozási folyamatait (idegrendszeri szinten!) és a rendre ismétlődő kudarcélmények hosszú távon rombolják az énképet és a másokkal való kapcsolatot. A könnyen széteső idegrendszer egyensúlyának helyreállítására vonatkozó eszközök bevetése már önmagában traumafeldolgozásként élhető meg, hiszen a trauma jelenbeli következményeit mérsékli, megszabadítva az egyént attól a rettenettől, hogy az, ami a múltban történt, az az örök ismétlődés börtönében tartja, mely fölött semmi kontrollja nincs. Ez azonban egy igen sziszifuszi meló. Minden mesebeli megmentővágyam ellenére rendre le kellett szállítanom szenvedésükre könnyű és gyors gyógyírt vágyó klienseimet a földre, hogy varázspálcám nincs, csodát nem tudok tenni: bizony végig kell járniuk a sokszor több évig tartó terápiás folyamatot, ami stabilitáshoz és a gyógyulás reményéhez vezethet. A lassúság oka az az ördögi kör, melynek során a traumára emlékeztető...